SHAPE Magyar Közösség

Előző | 1 / 74 kép | Következő

megfigyelőkupola a bejárat fölött

Mindazok, akik érdeklődnek a II. Világháború Nyugati frontján történtek iránt, vagy csak egyszerűen gyűlölnek már Oestende-be, Párizsba vagy éppen Aachenbe járni minden hétvégén… Nos, azok bátran felkereshetik a Maginot-vonal erődjeinek egyikét.

Franciaország 1927-ben kezdte meg a mintegy 350 km hosszúságú Maginot-vonal kiépítését. Az erődrendszert úgy telepítették, hogy az új politikai határok teljes hosszukban védhetőek legyenek, minél kisebb területfeladással járjon, valamint a határterületeken fekvő fontos ipar- és bányavidéket közvetlenül védje. Az európai erődrendszerek közül a legkorszerűbb és a legjobban kiépített erődrendszer a Maginot-vonal volt. Az erődök alatt helyezték el a lőszerraktárakat, a légkondicionált legénységi körleteket és kórházakat. Az erődmű belseje valóságos föld alatti város. Az építmények átlagosan 30-50 méterre fekszenek a föld alatt. A közlekedést 9-12 m mélyen húzódó út- és vasúthálózat biztosította.

Maginot-vonal alapvető részei a Felső-Rajna menti és az Elzászi-övezet. A Felső-Rajna menti 2-3 kiserőd sorból álló övezet mélysége 2-10 km volt. Az Elzászi-övezet képezte a Maginot-vonal legerősebb részét. Az erődrendszer mélysége itt 200 km szélességben elérte a 20-25 km mélységet is. Ebben az övezetben 25 nagy (tüzérségi), 27 közepes (gyalogsági) erődöt, 132 kazamatát és több száz önálló erődelemet építettek. Egy-egy fő erődöt, amely az erődcsoport területének fő pontjára került, néhol 100 m-re a földbe süllyesztettek. A Maginot-vonal mögötti terepen, 50-80 km mélységben voltak a tartalékok elhelyezését szolgáló építmények, az előkészített tüzérségi tüzelőállások, valamint a tartalékok manővereit biztosító közlekedési vonalak.

A történelem fintorának köszönhetően az erődök többségében nem az 1941-es német támadás okozta a legnagyobb károsodásokat, hanem az azt követő német megszállás (felszerelések, berendezések kiszerelése és Németországba szállítása) és az amerikai felszabadítás…
Az egyik legjobb állapotban megmaradt erődcsoportot a Lorrain-i Veckring mellett (vidám 3 óra autókázás + eltévedés) sikerült megtalálnunk, Ouvrage du Hackenberg néven. Itt szerény belépő (7€ - felnőtt és 3,5€ - 16 éves korig) ellenében több mint 2 órás utazást tettünk a föld alatt francia vagy német nyelvű idegenvezetés mellett.

A hackenbergi erődöt 1930-ban az elsők közt kezdték el építeni, mely a tüzérségi erődítmények prototípusává vált. 6 év alatt kb. 1800 munkás kezdetleges eszközöket használva építette meg a 19 harci blokkot és a 10 km-nél is hosszabb folyosórendszert. 1933 után a nagyobb munkák befejeződtek, és az erőd hadrendbe állt. 1939-től kezdve az erőd teljes készenlétben állva végezte munkáját a német támadásig. 1940. június 25-én azonban néhány nappal a fegyverszünet aláírása után harc nélkül megadta magát.

A túra a lőszerek beszállítására használt bejáratnál kezdődik (kiépített parkoló, kitáblázott megközelítés, csend, nyitás előtt fél órával még senki, de nyitásra már jó sok ember). Külön bejáratot építettek ki a személyi állománynak és a lőszereknek, felszereléseknek. Ez utóbbi dízelmotoros kisvasút beengedésére lett tervezve. Aztán kissé beljebb a föld alatt a dízelmotoros erőforrást (mozdony???) kicserélték elektromosra, hogy ne füstöljék tele az erődöt a kipufogógázokkal. Begyalogolva a föld alá, először a fő lőszerraktárat mutatták be, majd átsétáltunk a konyhára, ami a kor (1930-as évek) legmodernebb eszközeivel van felszerelve. Majd bekukkantottunk a legénységi szálláshelyek egyikére (sehol egy kék ágy…), majd megnéztük a generátorokat. A német megszállás során, ahogy azt már említettem, a dízelmotorokat gondos kezek leszerelték és később a Brest-i és Bordeaux-i német tengeralattjáró bázisokon használták. Aztán a háború után az elszállított eszközöket hasonló típusúakkal pótolták a NATO (!) segítségével.

Aztán láthattuk az erőd kórházát, ami szintén elég jól felszerelt volt. Majd felpattantunk a kisvasútra, amit a helyi bakter csak TGV-nek nevezett és 5 perc vonatozás után elértük az egyik tüzérségi kiserődöt. Itt lifttel vagy gyalog a csigalépcsőn felmentünk kb. 4-5 emeletnyit, majd bemutatták a beépített 135mm-es tarack tüzelőállását. Aztán kimentünk a felszínre, körbejártuk az „ojjektumot” és a friss levegőn átsétáltunk a szomszédos blokkhoz, amin legalább már látszottak a harci cselekmények nyomai.. Az „ojjektumot” a amerikai 3rd Army mindenfélefajta kaliberű tüzérsége lőtte lelkesen, bár sokáig nem túl sok eredménnyel. Aztán végül csak közvetlen irányzású lövésekkel végül sikerült „kiiktatniuk” a 75mm-es lövegeket. Aztán itt visszamentünk a föld alá, megkerestük a kisvasutat, ami visszavitt a bejárathoz.

Érdemes vastagon felöltözni nyáron is, mivel állandóan 12 fokos hőmérséklet van a járatokban.

További informciók (megközelítés, nyitvatartás): www.maginot-hackenberg.com
GPS koordináták : N492029 - E062155